ABLAK

https://vimeo.com/96401444

Vajon le lehet-e fényképezni itthonról azt, ahogy Németországban esik az eső?
Elég felgyorsult technikai jelenségeknek vagyunk tanúi és olyan észrevétlenül ivódnak életünkbe, hogy megállni sincs időnk átgondolni őket, pedig igen furcsa viszonyokat teremtenek. Az egyik ilyen, számomra legtöbb kérdést felvető technikai lehetőség, a Skype. A 21. század modern kapcsolattartó eszköze, melynél már sokszor el is felejthetjük a jelenlét hiányát, hiszen látjuk és halljuk az illetőt, épp hogy csak nem tudjuk megérinteni.
A testvérem két hónapra Németországba utazott, a Skype így mindennapjaink része lett, számomra pedig az a médium, közvetítő felület illetve szűrő, melyen keresztül megfoghatom kint létét. Felmerül tehát a valós – valótlan kérdése, hogy a valós jelenlét hiányában mennyire lehet valós maga a kép, melyet így készítek róla. Hiszen nap-mint-nap elmesélte újabb élményeit, láttam őt és környezetét, megmutatott mindent a kamerába. Minimális instruálással, leginkább a pillanatszerűségre hagyatkozva és a személyes fotográfiák bevett toposzaira építve akartam bemutatni, hogy mit jelent a távolság egy kapcsolatban, hogy miként meséljük el élményeinket ekkora távolságból. Mindezt azon a technikai nyelven elbeszélve, melyet a Skype lehetőségei megengednek.
Moholy-Nagy László szerint a fotografáláshoz elég csupán fény és fényérzékeny anyag, sorozatom fő kérdésfelvetése az lenne, hogy ebben a hihetetlen gyors változásokat megélő médium életében szükség van-e a jelenlétre egyáltalán, és a távolságot felülírva meg lehet-e fogalmazni az így létrejövő viszonyt. Hiszen itt is ugyanúgy a látványból és az elmondottakból építkezem, csak ez a személyes megélés nem helyszínhez kötött.