Gitta-napló/ Gitta-diary

Gitta-napló nevű projektem alapját egy levelezés adja, melyet a családi magánarchívum káoszában találtam meg 2012 tavaszán. A levelekben nagypapám, Schuller Imre és nagyon közeli barátja, Szűcs Gitta közötti közvetlen „beszélgetések” olvashatóak, amelyek az 1940-es évek során íródtak. A levelezések az általános élettörténések megosztása mellet, sokszor naplószerű, őszinte megnyilatkozásokká válnak. (A nagypapám által írt levelekből csupán két darabot találtam meg, így a levélalapanyagot a Szűcs Gitta által írt darabok adják.)
A levelek feldolgozása során kiválogattam a hozzám közel állókat, és azokon belül is szelektáltam a számomra jelentőséggel bíró sorokat, mondattöredékeket. Ezeket a levélrészleteket kézzel másoltam át pausz papírra, majd ezt követően digitalizáltam őket. Ahogy egyre közelebb kerültem a levelekhez, illetve magához Gittához, elkezdett körvonalazódni bennem egy fotónapló ötlete. A szövegek hangulata által inspirált fotók mindennapjaim képi lenyomatai, melyeket az általam appropriált levélrészletekkel társítok össze. A szöveggel összepárosított fotók - bár más írásait használom fel hozzájuk -, mégis a saját, személyes gondolataimmá váltak a fotónapló készítése során, miközben egyfajta időbeli hidat teremtenek a családtörténet elmúlt 70 éve fölött.
18×20 cm-es könyv, 43 oldal, 2012-2014 //

My project Gitta-Diary is based on a correspondence that I found in the chaos of the family archive in the spring of 2012. The letters were written by my Grandfather and a close friend of his Gitta Szűcs in the 1940’s. I have only found two letters which were written by my Grandfather, hence the correspondence consists of Gitta’s letters mainly, and in my work I used her writings. Besides sharing the common events the letters become sincere, diary-like confessions.
During the process of reading I selected those lines and fragments which are the closest to me. I copied these parts of the letters to tracing paper manually, and then I digitalized them. As I was getting closer to the letters – and hereby to Gitta herself – the idea of a photo diary started to evolve in me. The tone of the letters inspired the photos which are the visual reflections of my everyday life. I matched the photos with the appropriated parts of the letters. The photos and the texts – although I use someone else’s writings – have become my own statements, while they connect the past of the family to my private present.