Flash Back

Sorozatom készítésekor az emlékezés és az emlékképek működése foglalkoztatott. Amennyire nyilvánvalóan meg- határozzák mindegyikünk személyiségét a gyerekkori élmények, valamint a környezetünkben élők viselkedése, olyannyira nehézkes lehet felidézni ezeket. A családi fényképalbum a saját emlékeimet hol felerősítő, hol kioltó tompa referencia. Olykor már a készítése pillanatában is hazug idill, mégis az egyetlen tárgyszerű kapaszkodó a szubjektív múlt vizsgálatánál.

Egy születésemtől fogva családi használatban lévő Praktica és egy vaku segítségével megfordítottam a fotográfia folyamatát. A gép így képrögzítés helyett az objektíven keresztül - az emlékezés folyamatának analógiájaként - számomra fontos emberekhez köthető terekbe vetíti a negatívot, amely emlékképként hívódik elő a tárgyi környezet felületein.

A tónusfordított, egyszerre pozitív és negatív kép vizualitása utalás arra, hogy ezek a szükségszerűen pontatlan és hiányos visszatekintések mindig csak a jelen relációjában értelmezhetőek.