ID

2013-ban Izraelben tett utazásom során egy ellenőrzés céljából készített kártyát kaptam a reptéren. Az alapadataim mellett egy vonalkód és az útlevelemen lévő igazolványképből készített fotóalapú kód szerepeltek a kártyán. Az arcképem szinte felismerhetetlenné vált, kódként működő képpontok halmazává avanzsálódott, egy funkcióját vesztett igazolványkép lett belőle.
Foglalkoztatni kezdett az arctalanná vált, rendeltetésüket vesztett igazolványképek problémaköre. Összegyűjtöttem ismeretlen emberek igazolványfotóit, majd digitálisan roncsoltam őket. A felbontást olyan alacsonyra vettem, hogy a fotókon az alakok körvonalai megmaradjanak, de azontúl semmi arcszerű vonás ne legyen rajtuk felfedezhető. Ezáltal pixelekből álló digitális adatokká váltak, csak úgy, mint az én kóddá változtatott útlevélképem, amelynek információrétegét viszont szabad szemmel, technikai apparátus segítsége nélkül nem lehet dekódolni. A rendeltetés nélkül maradt arcképekből szerettem volna kivonni a digitális megjelenés rétegét és technikai eszköz közvetítése nélkül létező, kézzel fogható papírképet készíteni belőlük. Fotópapírra kontaktoltam a képeket, új értelmezési terepet és funkciót adva ezáltal az igazolványfotóknak. //

In 2013 I was given a border control card at the airport when I was travelling to Israel. Beside my basic data, a barcode and a photo-based code – which was made from my ID passport picture – were shown in the card. My portrait had become almost unrecognizable, it has transformed into a mass of code-like pixels. My picture turned into an ID picture which lost its function.
I became interested in the topic of ID photos with no function or identity. I collected the portraits of unknown people then I worsened them by digital interruption: I took off the resolution so that the shapes remain recognizable but lose all face-like features. By this method the pictures turned into digital data of pixels similar to my own photo which was transformed into a code, but could not be decoded without the help of a technological apparatus. I wanted to leave out the digital layer of the ’reading’ process of the portraits and to create concrete, paper-based pictures from them. Using their printed version I made contacts on photo paper. My intention was to provide new ways of interpretation and function for the photos by the act of analogue modification.