Spots17

A fotográfiának nagy szerepe volt abban, hogy a festészeti és grafikai tájábrázolás eltávolodott a természet realista megfogalmazásától. Munkámban a fotográfiai tájképet fosztottam meg ettől a tradicionális hozzáállástól.

Sorozatomban a fotográfia legnagyobb kötöttségét vetkőztem le, miszerint csak arról készíthetünk fényképet, ami a valóságban is létezik. Olyan tájképeket hoztam létre, amelyek csupán a nyersanyag adottságainak kihasználásával alakultak ki. Nem létező természeti képekből, csupán festészeti és fotográfiai hagyományokból, valamint mindenki tudatában kollektíven élő természeti elemekből, formákból építkeztem.

A képek exponálás nélkül, az instant filmek kémiai eljárásával, annak megszakításával jöttek létre. Az anyagban rejlő lehetőségeket és a kreált táj tulajdonságait vizsgáltam, manuális beavatkozásokon keresztül. Egyszerű mechanizmusokkal irányítottam az előhívást, alakítottam ki a kemogramokat.

A vegyszeres kezelés közben egyenletes fény érte a „polaroidokat”, így a fény tényleges képalkotó szerepe helyett a nyersanyag és az alkotó közötti interakció befolyásolta a képek kialakulását. A fotográfia ilyen mértékű leredukálása abszolút magáról a létrehozásról, valamint  a nyersanyag a médiumra való visszahatásáról szól. A képek technikai értelmezése miatt az alkotói jelenlét meghatározó, annak ellenére, hogy az így létrehozott képek az érintetlen természetet tükrözik.