Hommage a' Lichtenstein

Sorozatom Roy Lichtenstein az 1960-as években készült képeinek parafrázisa, újragondolása. Fotóimon a PopArt jellegzetes vonásait hangsúlyoztam, egyrészt a képek témájában, másrészt pedig azáltal, hogy a kopirozás metódusát használtam fel. Olyan szituációkat emeltem ki, amik személyes élményhez kapcsolhatóak, többségében emberi relációk tükrében.

Koncepcióm egyik fontos része, hogy fotóim festővászonra kerültek nyomtatásra, ezzel is visszautalva eredetükre. Bizonyos helyeken az eredeti képregény szövegét emeltem vissza, néhány esetben a festményen szereplő szövegbuborékot rajzoltam meg újra, egyeseken pedig saját mondatot találtam ki, attól függően hogyan egészült ki jobban a jelenet. A képek elengedhetetlen része, hogy a szövegbuborékok, illetve a könnycseppek is a helyszínen kerültek befotózásra, és nem utómunkával helyeztem rá a digitális képre, ezzel is hangsúlyozva a képzelet és a realitás átfedését. A kézírásom jelentősége is a képi helyzet saját világomban való lenyomatával van összefüggésben. A sorozat záróképe (Image duplicator) egy rejtett önarckép, amin keresztül nem csak a Lichtenstein ironikus attitüdjével próbáltam azonosulni, de a jelentek saját élményen alapuló érvényességét is igyekeztem kifejezni.

Próbáltam a képregény és a valóság közötti vékony vonalat megtartani; nem kijelenteni, inkább csak kérdésként hagyni hogy mi túlzás, és mi valóság, hol kezdődik a fikció, és a meddig tart a realitás.