Laterna Magica

Miután Nagyi meghalt, a nagyszüleim háza hónapokig érintetlenül állt. Az igazán lesújtó hiányérzet akkor kezdett feltörni bennem, mikor hirtelen elmozdultak helyükről a tárgyak. Először a képek a falról, aztán a bútorok, majd minden apránként kikerült egykori megszokott helyéről. Volt, ami a kertben landolt, és amit a rokonság hordott szét. Egyik pillanatról a másikra kiürült és a csupasz falak már nekem sem meséltek semmit, aki húsz éve ismerte a házat. Ismét bezárult néhány ajtó mögöttem, amiket soha többé nem nyithatok ki. Egyik nap úgy gondoltam, ideje felébreszteni Nagyi szellemét és életet lehelni az eltakarítatlan romok közé. Visszarepültem hát meseországba azzal a furcsa masinával, amit olyan jó volt vele elővenni, forró nyári estéken és komor őszi napokon.