Arkhai

A serdülőkort sokszor a gyermek- és a felnőttkor között elterülő átmeneti állapotként, egyfajta senkiföldjeként jellemzik. Ebben az időszakban változik meg az egyén külvilághoz és valósághoz fűződő viszonya, formálódik felnőtt identitása. Kívülállóként, felnőttként nehezen lehet ilyenkor közel férkőzni a kamaszokhoz - titkokkal és rejtőzködéssel teli időszak ez a számukra. Az elbújás, a privát rítusok gyakorlása (mint például a naplóírás, a lakatra zárt emlékkönyvek és titokfüzetek vezetése, búvóhelyek és bunkerek felkutatása) szorosan összefüggenek az én építésével.
Diplomamunkámban ezt a törékeny, tiszta, védtelen, őszinte állapotot igyekszem rögzíteni testvérem és legkedvesebb barátja viszonyán keresztül. Ketten gyakran csak a természetnek élnek, és eltávolodnak a körülöttük élőktől, hogy titkos, ügyes-bajos dolgaikkal foglalkozzanak. Képeimen ezeket a pillanatokat keresem; kontrasztba állítva a lassan változó, kortalan természetet és benne a folyamatosan formálódó, növekvő gyermeki test és lélek együttélését.
Két gyermek-felnőtt, felnőtt-gyermek bensőséges kapcsolatának albuma ez, amely saját kis világuk mindennapi és nem mindennapi történéseit meséli el képekben, és amelynek egy kicsit én is részese lehettem.