Mesterséges zöld

Az élővilág természetes környezetétől való elszakadásunk folyamatosan tart. Az ember rég elfelejtette, hogy ő is az ősi természet része.

A nyugati gondolkodás alapvető jellemzője a különválasztás, a szeparált struktúrákban történő analizálás.

Az emberiség – az élővilág kialakulásának viszonylatában mérve - meglehetősen rövid idő alatt, s különösképpen az utóbbi kétszáz

évben jelentősen megváltoztatta a földi világ anyagi rendszerét, nagymértékben átalakította a flóra és a fauna szerkezetét.

Ha a jövőbe tekintünk, a természeti környezet mesterségesen telepített egyedei valószínűleg még sokáig jelen lesznek az újonnan

alakított technoszférában. Jellegét tekintve azonban ezek az artifikálisan alakított helyszínek csupán groteszk esztétikát, formai játékot

hordoznak, gúnyt űzve a vadon ősi zabolázatlanságából. Akár emberi gondolkodásunk erősen absztraháló jellegének bizonyítékaiként is

tekinthetünk rájuk.

A már most is fellelhető poszt-naturális helyszínek fotózásával egy lehetséges disztópikus világképre kívánok reflektálni, melyben

többnyire csak design-elemként találkozhatunk növényekkel.