A hála tárgya

A fogadalmi tárgyak áldozati adományok, amelyeket az Istennek, isteneknek, szenteknek emelnek, többnyire a kultusz helyén (templomban) vagy az esemény színhelyén segítség vagy kegyelem kikönyörgéséért de leggyakrabban hálából és tiszteletből. Ilyen tárgyak minden kultúrában megtalálhatóak, még a természeti népeknél is, különböző formáit már a legkorábbi kultuszokból is ismerjük. Magyarországon ez a szokás a barokk korban terjedt el, amikor katolicizmus erősödésével a hálaadás adekvát módjává, a népi kultúra történeti, vallási és szociológiai szempontból is figyelemre méltó megnyilvánulási fomájává vált. Szinte bármi szolgálhat hálatárgyként, amely e jellegében szimbólum értékű. Beszélhetünk fogadalmi templomról, kápolnáról, oltárról, keresztről, vagy szoborról, de ide tartoznak a hálatáblák, hálaképek, és a hála tárgya formáját reprezentáló ún. identifikációs tárgyak is. Anyaguk, méretük, és formájuk a vagyoni és társadalmi helyzetről tanúskodik.

A fogadalmi tárgyak egyúttal a fogadalom vagy hála monumentumai is, hiszen annak elvont érzését kézzelfogható, tárgyi formában reprezentálják és konzerválják az örökkévalóságnak. Szimbolikus jelentéstartalmuk mögött egy-egy személyesen átélt örömteli esemény (pl. gyógyulás) története áll.