lost children

...GYERMEKE

Mai világunkban a család klasszikus modellje átalakult: a legkülönbözőbb okokból kifolyólag a gyereknevelésre fordított idő lecsökkent, így a kellő figyelem mennyisége is, amire egy gyermeknek igénye és szüksége lenne.
A hat képből álló sorozat kiindulópontja és témája az elveszettség riasztó érzése, amely nem feltétlenül az elveszés fizikai aktusa, hanem sokkal inkább egy lelki folyamat. A gyűjtés során még elsősorban az előbbi szempontot tartottam szem előtt, a koncepció azonban a képek tényleges elkészülése során finomodott, egyre inkább a mentális aspektus került középpontba, amelyet féléves pszichológiai tanulmányaim is elősegítettek.
A stage fotográfia eszközeivel élve hat különböző helyszínen jelennek meg a gyerekek. Olyan helyeken, ahol egyébként sokan megfordulnak napközben vagy elképzelhető, hogy egy közös családi program helyszínei. A kíváncsi, veszélyérzetet alig ismerő gyerekeknek könnyedén nyoma veszhet véletlenszerűen, de egy tudatos menekülés eredményeképpen is.
A különböző korú, nemű és karakterű gyerekeken a kilátástalanság, a félelem tükröződik, ahogyan körülveszik őket az üres, nyomasztó, olykor egészen steril, olykor idegen terek. Látható, hogy mindannyian jó körülmények között élnek, életüknek elvileg nem része a nélkülözés, valójában mégis az, hiszen a szülői figyelem hiányát nehéz bármivel pótolni.
A sorozat egy mai, jellemző jelenségre reflektál: a szülők által elhanyagolt és így lelkileg eltévedt gyerekeknek később komoly problémákkal kell megküzdeniük, hogy ne váljanak elveszett felnőttekké.