Archaikus lények_01

Ez az állat számos érdekességgel kecsegtet. Legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy két fejjel rendelkezik, emellett szárnyai is vannak, ami ugyancsak figyelemre méltó. A lelet kiválóan megőrizte a belső szervek lenyomatát is. Mellső lábain hosszú, megnyúlt ujjakat találunk, és az egész végtag hosszúkás, könnyed felépítésű. Hátsó lábai valamivel erőteljesebbek, izmosabbak, testét valószínűleg szőrzet borította, ami nem terjedt ki a mai denevérekéhez hasonló szárnyakon feszülő bőrredőkre. Koponyája gömbölyded, előre tekintő szemüregekkel, míg fogsorában méretes szemfogakat és mindenevő fogazatot találunk. A második fej, nyak és a szárnyak jelenléte nagyon bizarr dolog, mégis lehetséges, és a természetben gyakran előforduló dolog. Valójában sziámi ikreket látunk, ám egyiküknek csak az elülső testfele alakult ki és vált el a másiktól, a hátsó testfél közös. Különös, hogy ez, az egyébként rövidtávon halálos kimenetelű fejlődési rendellenesség fixálódott ebben a fajban, a plusz végtagok ráadásul szárnyszerű végtagokká alakultak az evolúció során. Ezek a szárnyak kis méretük miatt repülésre
alkalmatlanok voltak, viszont az állat bőrredőit hirtelen kitárva használhatta például a ragadozók elijesztésére, hasonlóan a mai lepkék és egyes rovarok, vagy a galléros gyík taktikájához, hogy általa nagyobbnak és félelmetesebbnek tűnjön. Ez esetben a szárnyon élénk mintázat, megtévesztő szemfoltok lehettek. Egy másik lehetőség, hogy vizuális kommunikációra is használhatták egymás között, például az állat hangulatának kifejezésére, vagy rivalizáláskor, szárnyaikat széttárva ijesztgették egymást. Nagyon valószínű tehát, hogy feltűnően színes mintázatú állatként kell ezt a fajt elképzelni. Életmódjára nehéz következtetni, de elképzelhető, hogy egy erdők talaján és lombkoronájában
egyaránt otthonosan mozgó, majomszerű állatként élte mindennapjait. Erre utalnak hosszúkás, megnyúlt, fogódzásra alkalmas kezei és ujjai, valamint a bonyolult mozgáskoordinációt kiszolgáló nagyméretű agykoponya és az előre tekintő, ezáltal jó térlátást biztosító szemek. Szárnyai esetleg ejtőernyőként is szolgálhattak egy-egy elvétett ugrásnál, vagy akár kisebb távolságokat át is vitorlázhatott vele a lombkoronában.
A legnagyobb rejtély, hogy hogyan lehetett életképes két fejjel. Valószínű, hogy munkamegosztás alakult ki a két agy közt, például
úgy, hogy egyik fej a létfenntartó életfunkciókat és a vegetatív idegrendszert irányította, míg a másik a bonyolult mozgások kivitelezéséért, táplálékszerző viselkedésért és kognitív funkciókért volt felelős. Így a megduplázott fej előnyökkel is jár több szem többet lát alapon.