Archaikus lények_04

Két-három méter hosszú, tengeri élőlény lehetett. Hátsó végtagjai teljesen elcsökevényesedtek a vízi életmód következtében, a hátsó függesztő öv maradékait csak nehezen lehet azonosítani. kígyószerű, izmos testtel rendelkezett, mert nem csak hátcsigolyáin, de ágyéki csigolyáin is viselt bordákat, amelyekhez vaskos izomzat csatlakozott. Ez arra utal, hogy teste kígyószerű, oldalirányú mozgással úszhatott, amire függőleges állású farok úszójából is következtethetünk. Bár ez a mozgás evolúciósan fejletlennek tűnik, koponyájának mérete arról tanúskodik, hogy testméretéhez képest igen fejlett aggyal rendelkezett, ami magas intelligenciára utal. Ez a lény valószínűleg hasonló csoportokban járt, mint a mai delfinek, és ugyanúgy fejlett kommunikációra, csapatmunkára is képesek lehettek.
Érdekes megfigyelni a hátsóval ellentétben igen finoman fejlett, mellső végtagokat. Úgy tűnik, ez a lény a mellső
végtagjait használhatta táplálékszerzésre, a sekély vizek iszapjában puhatestűek, rákok és tüskésbőrűek után kutatva.
Ezt alátámasztani látszik az is, hogy megkövesedett iszapban találtak már hasonló „kéznyomokat” amelyekbe ennek az állatnak a mancsa többé-kevésbé beleillik. Ez a lény tehát nem úszásra, hanem kotorászásra, táplálékszerzésre használhatta végtagjait. Erőteljes, fejlett csőrével törhette fel a táplálékállatok meszes vázát, és ujjaival piszkálta ki az ehető részeket. Hatalmas orrürege és magasan ülő orrlyukai arról tanúskodnak, hogy nem hal módjára kopoltyúval, hanem tüdővel lélegzett. Kipusztulását talán túlspecializációjának köszönhette. Valamilyen környezeti hatás, klímaváltozás hatására bekövetkezett élőhelyének megváltozása, és a táplálékállatok eltűnése megszüntette azt az állandó környezetet, amiben a faj kialakult, és amelyhez alkalmazkodott.