Archaikus lények_03

Körülbelül 50 cm hosszú, megnyúlt hengeres testű üreglakó állat, füves puszták lakója. Testét sűrű, tömött bunda borította. Két hátsó lábára és erőteljes, vaskos csigolyákból álló farkára támaszkodva, magasra tudott felegyenesedni, hogy tájékozódjon
környezetéről, de csenevész hátsó végtagjai a két lábon járáshoz már nem voltak alkalmasak. Erőteljes farkát a kotoréka, járatai
kiseprésére is használhatta. Megnyúlt, hajlékony testalkata nem csak az üregekben, járatokban való mozgást segítette, hanem
felegyenesedéskor lehetővé tette, hogy az állat minél jobban kiemelkedjen és minél messzebbre tudjon kémlelni a magas fűben. Táplálékkeresés közben ugyanis egy ilyen környezetben nagyon ki volt téve a ragadozók támadásainak, illetve a tájékozódást is megkönnyítette, ha a fűtenger fölé emelhette fejét. Táplálékát elsősorban nagyobb rovarok képezték, elsősorban a füves pusztákon gyakori méretes sáskák és bogarak. Erős fogazatával könnyedén átharapta a legkeményebb kitin páncélt is. Nem vetette meg azonban a járataiban talált pajorszerű lárvákat és gilisztákat sem, valamint kisemlősök, földön fészkelő madarak fészkét is gyakran kifosztotta. Lakhelyét legtöbbször nem maga ásta, hanem varacskos disznók, üreglakó madarak elhagyott fészkeibe telepedett be. A rokon családok együtt maradtak, és fokozatosan tágították lakhelyüket, vagy szomszédos üregeket foglaltak el. Ebből fakadóan társas életmódú állat volt, a családok táplálkozáskor is együtt mozogtak, és amíg egyik-másik egyed a ragadozókat kémlelte, a többiek nyugodtan gyűjtögethették a rovarokat. Bár a rovarokat megfogni nem volt könnyű, az állatok igyekeztek együtt maradni, és sosem távolodtak el egymástól hallótávolságon kívülre, hogy az esetleges vészjelzésre visszamenekülhessenek üregeikbe.