Utóhang - beszélgetés a 2011-es Fotóporta külföldi konzulenseivel angolul-magyarul

[FFS]

Görgessen le a magyar fordításhoz. / Please scroll down for the Hungarian translation.
A

Fotóporta international portfolio review took place 14-15 October at Mai Manó House. Dejan Sluga, Zsazsi Chaillet, Katarzyna Majak and Bill Kouwenhoven, four of the nine consultants told us their first impressions about reviewing in Budapest. Click on the names to learn more about the consultants.

Dejan Sluga: Several foreign artists in Photon Gallery and at the festival come from Hungary so I came to Budapest with previous knowledge. They seem to be quite strong in this part of Europe, so I expected pretty high level. I was still surprised when compared to the portfolio review we held in Slovenia. It’s definately better, stronger, not only because your country has more inhabitants, but I can also see the influence of tradition and a relatively strong scene in all aspects of Hungarian contemporary photography. What I actually saw was that there were a lot of intimate discoveries and researches in the spirit of personal jurneys and diaries of family, friends, related spaces and countries. There were at least 3 or 4 bodies of work discovering family roots. This is a significant part of what we have seen here.

A

Zsazsi Chaillet: I came with great expectations to Hungary to see what’s really going on here. I wanted to see the new generation as Hungarian contemporary and young photographers are not very much represented outside of Hungary. There is a structure missing in Hungary that would give them the opportunity to prove themselves abroad. I just realised they don’t have many possibilities in Hungary – nor working, nor showing, many of them not even dreaming. I saw many people working with great enthusiasm, and when you ask them about the future and the direction towards they want to go, they seem abandoned, without perpsectives of making a living of photography. I’ve seen many portfolios that were very nicely organized and complete and showed the different facets of the photographer. It really showed that there is consistency and a real potential to build up a complete work and become an artist, ready to be shown and brought abroad. I saw many enthusiastic amateurs as well. So it’s been a great pleasure to discover that in the given situation and with the crisis that is everywhere, Hungary is keeping up their traditions of photography and there is an entire new generation that is still keeping up with this old tradition and trying to prove themselves as photographers.

A

Bill Kouwenhoven: For me, as a person who is slightly familiar with Hungarian photography through former experiences, the most important thing was to meet as many young photographers as possible, who perhaps haven’t been exposed in a lot of magazines or galleries yet. So, for me, to meet all of these people, to see fourty-something out of seventy was definately an unbelivable opportunity. It allows me to present an international perspective to the applicants, also to listen to them and to pass on that information to my colleagues. Quite obviously, the quality of Hungarian photography today is very high. A format like Fotóporta is a valuable training experience for photographers. It gives artists the opportunity to learn how to present themselves at reviews, or how to make a deal with a publisher, galleries or institutions. For me, even after having gone through dozens of works for a recent magazine issue we did about Hungarian photography, there were surprises. I not only work for magazines but also at several festivals abroad, and here I saw good work that can internationally be qualified anywhere. To see stuff from people I’ve never seen before is even better. I myself learned very much on young Hungarian photography, too. What’s more we saw works from archives that are just emerging, and in Eastern Europe where things have been submerging for many years, to find new discoveries from older people or even dead people, is a relevation. I am happy to be here.

A

Katarzyna Majak: I was very courious when I was thinking about coming. We just showed Tamás Dezső and Szabolcs Barakonyi at Poznan biennial, and people really loved Tamás’ work. I had a guided tour there and people just loved it. So I was very courious to see more. We are very close to one another but we don’t really know about each others’ photography, which is a pity. My impression – which is just a gut feeling – is that here people think that Poland is so much more advanceed in photography and my feeling was that you also have many opportunities. I saw a big variety of work and I felt that people don’t dream. Many times I said: you don’t have to wait to dream and you don’t have to stick to Hungary to get out. You know, just get out and think more globally than locally. If you feel that you are restricted, you’ll find many opportunities out there. The level was varied: I saw amateur work which is still fine, because this is the stage they are at, and there were very very good works as well. I’m really happy cause I saw some works I could call discoveries for myself. I am invited to many reviews and this was very special to me because usually when I go I see international presentations and here I could only see Hungarians, which is not so typical at portflio reviews. I saw a lot and now I need to digest it. And as I said, when I think of it I already have a few names that I remember and I remember the images, which is important to me. Sometimes you go somewhere and you don’t remember anything, which means that it didn’t touch you. So I was touched by a few works, which makes me very happy. Thank you for your invitation.

A

--- MAGYARUL ---

A

Az FFS, az MFSZ és a Mai Manó Ház szervezésében 2011. Október 14-15-én zajlott a 2011-es Fotóporta portfólió konzultáció a Ház napfényműtermében. Az esemény négy külföldi konzulensét: Dejan Slugát, Zsazsi Chaillet-t, Katarzyna Majakot és Bill Kouwenhovent kérdeztük a review-n szerzett benyomásaikról. A nevekre kattintva többet is megtudhatnak róluk.

A

Dejan Sluga: A Photon Galéria és a hozzá kapcsolódó fesztivál külföldi művészeinek legnagyobb része magyar, így már meglévő magyar tapasztalattal érkeztem Budapestre. A magyarok Európa ezen részén nagyon erősnek tűnnek, úgyhogy eleve magas szintet vártam a résztvevőktől. Meglepő módon még ennél is magasabb volt a színvonal. A ljubljanai reviewhoz képest egyértelműen nagyobb a volumene, erősebb a mezőny – nem csak mert Magyarország nagyobb lélekszámú, hanem mert itt tettenérhető a fotográfia hagyományainak hatása; a magyar szcéna a fotó minden aspektusában igen erős. Sok intim anyaggal találkoztam a Fotóportán, olyan kutatásokkal, amelyek a családon, barátokon, személyes tereken keresztül utazás- vagy naplószerűen tárnak elénk egy-egy történetet.  Legalább 3-4 anyag magját képezte a családi gyökerek kutatása. Ez egy jelentős része volt a látottaknak.

A

Zsazsi Chaillet: Izgatottan jöttem Magyarországra, vártam, hogy láthassam, mi is zajlik itt valójában. Szerettem volna megismerni az új generációt, mert ma a fiatal vagy kortárs magyar fotósok külföldön nem nagyon jelennek meg. Hiányzik az a rendszer Magyarországról, ami lehetővé tenné, hogy a fiatalok megmutassák magukat külföldön. Most eszméltem rá, hogy nem sok lehetőségük van itthon dolgozni, bemutatkozni, de sokuk még álmodni sem mer. Több olyan emberrel találkoztam itt, aki nagy lelkesedéssel dolgozik, de amikor megkérdeztem őket a szakmai céljaikról, cserbenhagyottnak tűntek, a megélhetés perspektívája nélkül. Sok szép, következetesen összeállított portfóliót láttam, ami megmutatta készítője különböző arcait. Ez azt bizonyítja, hogy a fotósokban van következetesség és valós potenciál, hogy teljes értékű munkákat készítsenek, ami kész akár külföldi bemutatkozásra is. Sok lelkes amatőr is járt nálam. Összességében nagyon örülök a felfedezésnek, hogy az adott válságos helyzetben Magyarország meg tudja őrizni fotográfiai hagyományait, és hogy létezik egy teljesen új generáció, ami folytatja ezt a hagyományt, és megpróbál fotósként bizonyítani.

A

Bill Kouwenhoven: Számomra, aki korábbi tapasztalataiból ismeri valamelyest a magyar fotót, a legfontosabb volt, hogy annyi fiatal alkotóval találkozzak, amennyivel csak lehetséges – olyanokkal is, akiknek még nem volt túl sok megjelnése magazinokban vagy galériákban. Szenzációs lehetőség volt számomra látni negyvenvalahányat a hetven jelentkezőből. A konzultációkon át tudtam adni nemzeközi tapasztalataimat a jelentkezőknek, illetve meghallgattam őket, hogy az itt szerzett ismereteket aztán továbbadjam kollégáimnak. Elég egyértelmű, hogy ma a magyar fotográfia nagyon magas színvonalon van. Egy olyan esemény, mint a Fotóporta kiváló alkalom a fejlődésre. Lehetőséget biztosít a jelentkezőknek, hogy gyakorolják önmaguk bemutatását, azt, hogy hogyan kell beszélni egy kaidóval, galeristával, vagy kurátorral. Számomra egyébként a Fotóporta tele volt meglepetéssel, még annak ellenére is, hogy több tucat fiatal itteni fotós munkáját ismertem már egy magazin magyarokkal foglalkozó számának kiadása kapcsán. Nem csak magazinoknak, hanem fesztiváloknak is dolgozom külföldön, és itt olyan jó munkákat láttam, amelyek bármelyik külföldi eseményen megállnák a helyüket. Az, hogy teljesen ismeretlen fotósok munkáit is láthattam, még ennél is jobbá teszi az élményt. Én magam is sokat tanultam a fiatal magyar fotóról itt. Sőt, láttam éppen feltörekvő archívumok anyagait. Kelet-Európában, ahol a dolgok évekre visszamenőleg rejtve maradnak, felemelő érzés felfedezni idős, vagy már halott fotográfusok munkáit. Örülök, hogy itt lehetek.

A

Katarzyna Majak: Nagyon kíváncsi voltam, amikor arra gondoltam, hogy ide jövök. Épp nemrég mutattuk be Dezső Tamást és Barakonyi Szabolcsot a Poznan Biennálén, és a közönség nagyon szerette Tamás munkáit. Voltam ott egy tárlatvezetésen, és az emberek szerették. Szóval nagyon szerettem volna még többet látni. Nagyon közel vagyunk egymáshoz, és mégsem ismerjük egymás fotográfiáját, ami nagy kár. A benyomásom – és ez tényleg csak egy zsigeri érzés – az, hogy itt az emberek azt gondolják, hogy Lengyelország előrébb tart fotóban, holott az ittenieknek is nagyon sok lehetőségük van. Én nagyon sokféle anyagot láttam, és az az érzésem, hogy az emberek nem mernek álmodni. Sokaknak elmondtam, hogy álmodni sosem késő, és nem kell Magyarországhoz ragaszkodni, hogy kijuss a piacra. Csak szedd a sátorfádat, gondolkozz inkább globálisan, mint lokálisan. Ha úgy érzed, hogy korlátozottak a lehetőségeid, találsz majd sokat odakint. A nálam megfordult jelentkezők szintje nagyon változatos volt: láttam amatőr munkát, ami nem baj, hiszen ők épp ezen a szinten állnak; és voltak nagyon jó munkák is. Boldog vagyok, mert láttam olyan dolgokat, amire mondhatom, hogy személyesen, a magam számára fedeztem fel őket. A Fotóporta különleges volt számomra, hiszen sok reviewn járok, és a legtöbb helyen nemzetközi jelentkezőket látok, itt pedig szinte csak magyarokat, ami nem túl jellemző a portfólió konzultációkra. Nagyon sokat láttam, és meg kell még emésztenem. Ha belegondolok, van néhány név, akire egyből emlékszem, és ami még fontosabb: emlékszem képekre, mert mély benyomást tettek rám. Sokszor elmész valahová, és nem is emlékszel semmire, mert nem érintett meg. Itt több munka is megtette ezt, és ennek örülök. Köszönöm a meghívást.

A

A

.trembe